első körben,két darab kép,mert mi hülye barmok teljesen egyértelműen és kifogást nem tűrő módon kitaláltuk, hogy a legnagyobb orosz télben,-10 fokban fogunk Győrtől 30 kilométerre a semmi közepén,de annál szebb helyen alkotni,egyenlőre csak ennyi van kész, a többi majd a folytatásban
a következő,hogy végre közzé tették az interneten az első interjúmat,ami azért jelent sokat nekem,mert elismerés,hogy ez az oldal egyátalán foglalkozik azzal,hogy én létezem
http://spottr.hu/2012/02/02/interju-parragh-alexandra/ (itt tudjátok elolvasni)
ami a legfontosabb de mégis a végére marad,egy kis kifejtés saját agyból,saját álláspontból
rá kellett döbennem,mióta áttáncoltunk mámorosan az újévbe,rohamosan elkezdtek változni körülöttem a dolgok,minden téren,ahogy azt csak nem szégyenlitek elképzelni,aztán azt,hogy én ezt mennyire tudtam feldolgozni még kérdéses,de az információk és a tények csak zúdulnak,ez engem boldoggá tesz,nagyon jó periódusomat élem,ennek ellenére kénytelen vagyok folyton szembetalálkozni azzal a ténnyel,hogy nem 'divat' és még csak nem is elfogadott boldognak lenni,de boldognak lenni nem is lehet egyik pillanatról a másikra a semmiből,ha az ember úgy érzi semmi alapja nincsen erre (bár ezt az én hitem erősen megcáfolja)
de lapozzunk egyet és inkább beszéljünk az optimizmusról,ha jobban belegondolunk van más esélyünk mint derülátónak lenni? nyalogathatjuk a sebeinket egy életen át,magunba zárkózhatunk hetekre,hónapokra,évekre,de kérdezem én,ettől előbbre jutottunk? megtaláltuk önmagunkat? egyébként a baj vagy a negativság egy lehetőség és eszköz arra,hogy megtanuljunk belőle kilábalni vagy okuljunk belőle,a személyiségfejlődés része,elkerülhetetlen,engem is csapkodott már meg a sorsom,illetve tréfált meg az élet,nem túl szivderitő módon,de kit nem?
viszont a létet egyetlen egy formában tartom elviselhetőnek,ha igényt tartunk a vidám percekre,az örökös nevetésre,a boldogságra és mindig mindig többre és többre,lelkileg legfőképpen
a tisztelere méltó emberi faj,már többször tette tanúbizonyságát annak,hogy többre vagyunk képesek mint azt valaha is hittük volna,amikor azt hiszed minden erőd elfogyott,még mindig tartogatsz saját magad számára meglepetést,mert a legcsodálatosabb képességünk a megújulásra való képesség (sok más mellett)
tehát,ha lehetne egy kivánságom,azt kérném,hogy legalább egy kicsit tüntesse el a fejünk felől a felhőket
LEGYÜNK BOLDOGOK
MERT NINCS MÁS VÁLASZTÁSUNK
0 odaszólás:
Post a Comment